2009. május 21., csütörtök

Megvagyok ám

Néhány napra eltűntem, de újra itt vagyok és nemsokára bejegyzésekkel is jelentkezem.
Többek közt röviden arról is írok majd, merre jártam, hiszen a kihívás az kihívás...!;-)

További szép hetet,
Tina

2009. május 14., csütörtök

Egy szép áprilisi ajándék

Bár már korábban elkészült, most kaptam meg a fotóját. Büszkén mondhatom, hogy nekünk is van tőle egy ilyen szép gyertyánk: a barátnőm készíti őket családban és baráti körben a keresztelőkre a kicsi ünnepelteknek. Jellegzetessége, hogy később aztán a gyermek életének minden jeles eseményén meggyújtható a gyertya - szülinapokon, ballagásokon, esküvőn...:-) Ez egy tavaszi keresztelőre készült egy pici lánykának. (Bár ez azért alkalom...;-))

Így készült:



Kész:



Köszönjük Picur!:-)

A Kiscelli Múzeum

A szívemnek kedves képeket kaptam (egy szívemnek kedves embertől:-)), ugyanis 1,5 évig én is óbudai lakos voltam, a kisfiunk is oda született és azóta is visszahúz a szívem… Rögtön otthon éreztem magam ott és bármikor járok arra, nosztalgiázom.


"Ez a májusi kihívás nekem kapóra jött.

Régi Óbudai lakos vagyok, és még nem jártam a Kiscelli Múzeumban, bár évek óta csalogatom a párom, hogy nézzük meg, de nem tudtam rávenni.

Most viszont elmentem egyedül.




1. A Múzeum homlokzata


Az épület története:

Zichy Péter Óbuda földesura 1724-25-ben egy kápolnát építtetett a máriacelli kegyszobor másolata számára, mely rövid időn belül népszerű lett a környék hívei között.A máriacelli madonna tisztelete révén Kiscell (német nevén Klein Mariazell), Közép Európa legjelentősebb zarándokhelye a 18. század közepén. A 18. sz. végén az épület a kincstár tulajdonába került, és ettől kezdve katonai célokat szolgált. A 19. sz végén költözött ki a katonaság , sokáig nem akadt vevő a rossz állapotú épületre, míg végül 1910-ben a Bécsböl budapestre áttelepült lakberendező-gyáros Schmidt Miksa vette meg. Halála után a fővárosra hagyta az épületet és a gyűjteményét. Budapest ostroma alatt a templom romba dőlt és sok értékes műtárgy elpusztult. A Múzeum a részleges helyreállítás után, 1949-ben nyílt meg a látogató közönség előtt.




2. A belső udvar, szabadtéri hangversenyek színtere



3. Barokk szoborcsarnok




4. Nyomdák és újságok kiállítás




5. Fényképezőgépek, a főváros régiségei kiállítás




6. Arany Oroszlán Patika kiállítás




7. Fővárosi képtár


A kiállítás első része a 19. sz. végének remekműveit mutatja be. A kiállítás második része 1945-től sorakoztatja fel az elmúlt évtizedek legfontosabb művészeti jelenségeit és alkotóit.

Ha ráértek, nézzétek meg, nagyon érdekes!


Puszi: Kati"


Nagyon köszönjük a részletes, fotós beszámolót!:-)

2009. május 11., hétfő

Kirándulás a Fertő-tónál

Megérkezett az első májusi beszámoló egy előtte-sosem-látott-vidékről!:-)

Vera itt járt:

"Nagyon örültem a májusi kihívásnak, mert mindketten szeretünk utazni, és felfedezni a Férjemmel, így igazán nem volt nehéz dolgunk.
A választásunk Sopron környékére esett, egészen pontosan a Fertő-tóra, mivel itt még egyikünk sem járt soha (pedig nincs is messze tőlünk).
Szerencsénk volt, mert az időjárás nagyon kedvezett, szép, napsütéses idő volt - szinte nyári meleg. A jó idő előcsalogatta az embereket, mert elég sokan voltak rajtunk kívül, de természetesen nem bántuk. :-)
Ha már ellátogattunk a Fertő-tóra, akkor elmentünk Sopronba is - hisz nagyon közel van -, mivel ez az egyik kedvenc városunk, viszonylag gyakran jövünk ide színházba is. Hangulatos, macskaköves utcái felérnek egy időutazással, szépen felújított épületei pedig Bécsre emlékeztetnek engem (a másik kedvenc városra :-) ).
Ugyan a feladatban az volt, hogy olyan helyet kell felfedezni, ahol még nem voltunk, így ennek a feltételnek a Fertő-tó megfelelt, Sopron és a fertőrákosi Kőfejtő nem, hiszen ezeken a helyeken már voltunk. Utóbbihoz nagyon kellemes emlékek fűznek, huszonsokéve jártam ott utoljára ("kisebb lett" a Kőfejtő! :-) ) egy számomra nagyon kedves, szeretett személlyel, aki sajnos már nem lehet velünk... Ezért is szerettem volna elmenni oda is, jó volt emlékezni, és jó volt felidézni a gyermekkort, ahogy rácsodálkoztam arra, hogy milyen hatalmas ez az egész. Még ma is a fülemben csengnek Keresztapám szavai, és magam előtt látom, amint magyaráz és mutatja a kőzetdarabokban megfigyelhető ősmaradványokat..., csigákat, kagylókat, tengeri sünt... (Most mindezt én mutattam meg a Férjemnek. :-) )
Azt hiszem ebben a feladatban nekem elsősorban nem az új - a Fertő-tó- adta a lelki pluszt és a feltöltődést, hanem a kellemes emlékek, melyek a boldog gyermekkort idézték... :-)
Köszönöm a feladatot!"



Én pedig köszönöm a kedvcsináló beszámolót!:-)

2009. május 8., péntek

Rózsa virágai:-)

"Az első a nagylányom ballagási csokra (volt), a második a kiserkélyemen lévő muskátli (madáretetővel), a harmadik pedig a kaktuszom a konyhában."







Köszönöm! A madáretetős a kedvencem...:-)
A lányodnak pedig nagy gratula - és nagy drukk a továbbiakhoz!!

2009. május 7., csütörtök

Bio-bevásárlás

Előrebocsátom, hogy nem vagyok fanatikus bio-rajongó ("hiszem, ha látom, hogy bio...!"), de be kell látnom, hogy a mai előrecsomagolt világban igenis oda kell figyelnünk tudatosan, mit eszünk-iszunk és mit kenünk magunkra - legalábbis, amennyire hatalmunkban áll ezt ellenőrizni és figyelni. Azt pedig egyértelműen állíthatom, tévhit, hogy az egészséges(ebb) életmód, a "bio-öko-cuccok" drágábbak. Valóban, nem olcsók. Például egy 20 dkg-os zöldségpástétom 300-400 Ft, a rizstejet átlagban 600 Ft/liter áron lehet megvenni és egy vízzel higítható, mézzel készült Méhes gyümölcsszörp akár 950 Ft/fél liter... De vajon ugyanígy kritikusan figyelünk arra is, hogy egy 3 gombócos fagyira manapság akár 500 Ft-ot is kiadunk...? De egy doboz x%-os gyümölcslé (cukorral vagy édesítővel) is 300-400 Ft. Ahogyan a hagyományos cukros és lekváros (?) péksütemények sem olcsóbbak, ha az egész család ilyet reggelizik...

És még egy tévhitet szeretnék eloszlatni: nem kell feltétlenül fűrészpor-ízzel beérnünk és megállás nélkül kölest csipegetnünk ahhoz, hogy egészségesebben táplálkozzunk. A fent említett szörpök például olyan ízekben vannak, mint aszaltszilvás fahéjjal és mézzel, bodzavirágszörp mentával - vagy ugyanez kamillával, vadrózsavirág, ...:-) A búzahúsból (szejtánból) készült ételek kifejezetten finomak és a rizstej is finom, édeskés, a gyerekek nagyon kedvelik - a sokszor "gyanús" bolti tehéntej helyett... Remek és izgalmas még a tészták világa, mindenféle teljes kiőrlésű megoldással találkoztam ma (erre még visszatérek:-)), nem is beszélve a medvehagymás és algás tésztákról. Én a (mexikói, magyaros, zöldfűszeres) fasírtporokat is kedvelem, de belátom, ez ízlés dolga néha hús helyett. De a végtelenségig sorolhatnám...:-)

És hogy hol jártam? Délelőtt felfedeztem egy nagyon izgalmas új helyet a XIII. kerületben. Nagyker, de kisker is. Volt itt cápamájtól a méhpempőn át a máriatövismagig minden és még több is. Kis bioboltokban nincs ekkora választék, értelemszerűen, álmodni sem mertem ennyi izgalmas, új felfedeznivaló ízt és alapanyagot, amivel ott találkoztam. Magyar és külföldi termékek is vannak bőven, megnyugtató összetevőkből és nagyon igényes, szép, hangulatos csomagolásokkal (ráadásul:-)). Ezernyi csomag, doboz és tégely, tengernyi csodaszer. Nem reklámozni szeretném a helyet, mert van még sok ehhez hasonló nagyker országszerte, nyilván hasonlóan elvarázsoló választékkal, de azért: ő az!

Szóval: minden szempontból érdemes elkukkantani!;-)

2009. május 5., kedd

Osho - Öröm

"A világ nem lehet barátságos mindaddig, amíg el nem dobjuk a versengés eszméjét. A valódi oktatás nem versenyezni tanít majd, hanem együttműködni. Nem arra tanít, hogy harcolj, és elsőként érkezz. Arra tanít, hogy kreatív légy, szeretetteljes és üdvözült, ne hasonlítgasd magad másokhoz. Nem arra tanít, hogy csupán akkor lehetsz boldog, ha első vagy - ez merő ostobaság. Az nem fog boldoggá tenni, ha egyszerűen első vagy, mert az elsőség iránti igyekezetben annyi nyomorúságon mész keresztül, hogy mire előrekerülsz, hozzászoksz a nyomorúsághoz. A valódi tanítás azt mondja, hogy élvezz mindent, amit csinálsz, de az eredményért, hanem önmagáért a cselekvésért.

Használd azt, ami történetesen éppen veled van az adott pillanatban, de ne légy birtokló. Ne próbáld fenntartani rá a jogodat! Semmi sem a tiéd, minden a létezéshez tartozik.

Amikor beteg vagy, lehangolt, nyomorult, meglátogatnak a barátaid, kedveskednek, vigasztalnak. Amikor boldog vagy, ugyanezek a barátok féltékenyek lesznek rád. Amikor igazán boldog vagy, azt veszed észre, hogy az egész világ ellened fordul. Senki sem szereti a boldog embert, mert sérti mások egóját. A többiek arra gondolnak: "Szóval te boldog lettél, mi pedig még mindig a sötétben, a nyomorúságban, a pokolban vánszorgunk! Hogyan merészelsz boldog lenni, amikor mi mind ilyen nyomorultak vagyunk?!"

Nézz bele a nyomorúságodba, és rá fogsz bukkanni bizonyos alapvető dolgokra. Tiszteletet kapsz tőle. Az emberek barátságosabbak, együtt érzőbbek veled. Több barátod lesz, ha nyomorult vagy.

Tanuld meg, hogyan lehetsz boldog, és tanuld meg tisztelni a boldog embereket, fordíts nagyobb figyelmet a boldog emberekre. Ezzel hatalmas szolgálatot teszel az emberiségnek. Ne légy túl együttérző a nyomorult emberekkel. Ha valaki nyomorult, segíts neki, de ne légy együttérző! Ne add meg neki azt a képzetet, hogy a nyomorúság kifizetődő. Tudasd vele egyértelműen, hogy segítesz neki, de "nem tiszteletből, hanem egyszerűen azért, mert nyomorult." És te nem teszel mást, mint megpróbálod kihozni őt a nyomorából, mert a nyomorúság csúnya. Értesd meg vele, hogy a nyomorúság csúnya, hogy nyomorultnak lenni nem erény, hogy nem tesz vele szolgálatot az emberiségnek.

Ha nem akarsz sötétséget, hozz fényt. Ha sötétséget akarsz, vidd el a fényt. De mindenképpen a fénnyel tégy valamit: a sötétséggel közvetlenül semmit sem tehetsz.

Mindenki úgy érzi, hogy mások felelősek a boldogtalanságáért. A férj azt gondolja, hogy a feleség tehet róla, a feleség a férjet okolja. A gyerekek azt gondolják, hogy a szülők felelőssége, a szülők a gyerekekre hárítják. Ilyen bonyolulttá vált. És miközben valaki másra hárítod a felelősséget, nem tudatosul benned, hogy a felelősség áthárításával elveszíted a szabadságodat. A felelősség és a szabadság ugyanannak az éremnek a két oldala.

Az egész hülyeség azért kezdődik, mert nem vagy hajlandó elfogadni: te vagy a felelős a nyomorúságodért."



(az idézetet és a fotót Csillag blogján leltem)

És még mindig VIRÁGOK!:-)

Ágitól, balkonról, igazi tündéres hangulatban:


2009. május 3., vasárnap

Anyák napjára

"Már nem hiszel csodákban,
nem hallgatsz meséket,
baracklekvár édes
illatát nem érzed,
nagyanyó nem süt már
diós kalácsot,
s ajándékba nem kapsz
mást, csak a Karácsonyt.
Nem hajtod fejed már
szüleid ölébe,
nem kuporodsz könyvvel
fenyőfa tövébe,
kályha előtt álmos cirmos
nem dorombol. . .
Elveszett valami a gyerekkorodból.

De ő még hisz csodákban,
olvass hát meséket,
főzz be baracklekvárt,
üvegből egyétek,
nagyi helyett süss te
diós kalácsot, és
segíts, hogy legyen miért
várni a Karácsonyt.
Simogasd a fejét,
ha öledbe hajtja,
s játssz vele, nem kéri,
de hidd el, akarja,
öleld meg, ha ordít
teli torokból, és
visszatér valami a gyerekkorodból."

2009. május 1., péntek

Májusi felfedezés

A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.
(Márai Sándor)



Tavasszal kiléptünk a házból a kertbe, most pedig a kert után jön a Nagyvilág...?
Az is lehet, hogy csak egy a helybeli kilátó, egy étterem a szomszéd városban, de az is lehet, hogy a Világ másik fele...?

A májusi kihívás:
Igen kellemes lesz és viszonylag egyszerű. Menj el egy olyan helyre, ahol sosem jártál még!
Hallottál a közelben egy piacról, egy klassz múzeumról vagy van olyan színház, ahol még sosem voltál? Lehet, hogy éppen a saját városodban van olyasmi, egy park, egy kiserdő, egy boltocska, amit még nem fedeztél fel vagy rászánsz egy hétvégét és végre elutazol... Oda?:-) Rajtad áll és bármit szabad!

Szeretettel várom a fotós-írásos élménybeszámolókat!:-)