Hátha már vártad...:-)

Kérdőív a feng shui on-line tanfolyamhoz

Pörgés vs. nyugalom

Nemrégiben elcsíptem egy tévéműsort egy ismeretterjesztő csatornán, sajnos már csak a közepe felé.

Érdekes kísérlet folyt: egy 4-5 év körüli kisfiú és egy ugyanekkora kislány szüleinek elmondták, hogy egyik nap "műkaja&édesség"-buliba mennek gyermekek, a másik napon pedig csupa egészséges ételt felvonultató zsúrra.

A csavar ott volt a történetben, hogy a szülőknek éppen fordítva mondták a sorrendet: amikor úgy tudták, hogy csokibuli van, akkor volt a biokaja és fordítva. Az igazi adalék pedig az evészet után következett mindkét alkalommal (amiről viszont a szülők egyáltalán nem tudtak): az édességek után gyermekjóga-foglalkozás volt, nyugodt zenével és relax-gyakorlatokkal; másnap a zöldségeket és zabkekszet pedig bohóc, ugrándozás, lufik és buborékfújás, hangos zene és sok impulzus követte.

A kérdés:
Szerintetek mikor tapasztalták a szülők, a gyermeküket visszakapva, hogy "fel van pörögve" és mikor azt, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott?:-)

További sikerek és néhány megvalósult álom...

Íme még néhány januári sikerbeszámoló utólag!


Anna története:


"A 2008-as ev valtozasai ( uj munkahely, uj baba-aztan mutetek, szerelem, botrany, meg egy uj munkahely) elinditottak egy lavinat, aminek kovetkezteben a 2009-es evben mondhatni hogy eletem tobb resze is atalakult. A legnagyobb kihivast az jelentette, hogy minden szempontbol a sajat labamra kellett allnom, a sajat noi teremto eromet felfedezven, es egy nagy tanulasi folyamat kezdodott el. Talan a legnagyobb sikernek a jogastudiom letrehozasat tartom. a kihivas feltetele, hogy 'annak ellenere hogy nem hittek benned' nem igaz most ram, mert a csalad teljes mellszelesseggel es segitseggel hitt az otletben, es a megvalosulasban is segitett, de a munka oroszlanresze ram vart es var. Buszke vagyok az ujjaszuletesre minden szempontbol, es arra hogy a studio mar egy eves most, es bizom benne, hogy kozel az az ido, amikor mar ez lesz a fofoglalkozasom is, a kineziologiaval es a jogaoktatassal karoltve amikben folyamatosan kepzem magam. Ez egy teljesen mas ut, mint amit valaha is gondoltam, es nagy energival tolt fel, hogy mindig van uj ut, es hogy merjunk maskepp gondolkozni. minden szempontbol sokat tanulok magamrol, es ez pozitiv is, de negativ is. joval felszabadultabb lettem...de nincsen feny arnyek nelkul es ez igy szep. Uj celok is szulettek 2010-re..."


Éva képes összefoglalója:

"Tavaly magánéleti vonatkozású volt az év sikeréről szóló beszámolóm, az idén a munkáról írok, ha már a bak ilyen karrierista :-)

Miért erről és miért róluk, a kollégákról ? Ugyanis nehéz volt ez az év. Nem szokás a gazdasági válságról írni ezen az oldalon, de minket igen érintett ez a dolog. Természetesen a cég nevét nem írom le, talán a gazdasági ágazatról írhatok: pénzintézet. Igen, sokan minket hibáztatnak a helyzet alakulásáért, igen, nagyon rossz sajtót kaptunk az utóbbi időkben. Nos, nekünk is kijárt 2009-ben a rosszból. Három éves születésnapunkat ünnepeltük októberben, és sajnos ilyen rövid életciklus alatt át kellett élnünk egy 30 %-os leépítést, elveszítettünk sok kedves barátot, és munkatársat.
És ennek ellenére miért sikerként írok az évről ? Mert az indító csapat, az azóta hozzánk csatlakozók, és velünk maradók nagyon sokat tesznek azért, hogy ez a cég működjön, jól működjön, túléljünk mindent, együtt. És nem csak ennyit tesznek ! Sokan elmondták már ott, hogy ilyen csapatban még nem dolgoztak, pedig jártak már néhány munkahelyen. Nos, ez így van ! Vállvetve, egymást segítve, erőnket megfeszítve dolgozunk tovább. És hogy emellett még a vidámság is jelen van a mindennapokban igazolják a fotók: a csapatépítés a lajosmizsei Tanya csárdában fantasztikusan sikerült, ahol nem csak a közvetlen munkatársaimmal voltam, hanem a társterületekkel együtt, illetve egy kép a Mikulás napunkról, a szorosan velem dolgozókkal.

Hogy egy kis magánéleti vonatkozást is említsek: sikernek tekintem mindenképpen, hogy egy pici gyerekkel együtt is tudtam teljes erőbedobással dolgozni tovább, ha nem is annyi munkaórában, mint a baba előtt. Hiszen ő is megérdemli, hogy egy kicsit vele legyek: a kis Bakommal :-)"


És Kati beteljesedett álmai 2009-ből, a februári kihívásra :

"Mindig szerettem volna jól rajzolni, de semmi sikerélményem nem volt, így aztán tudatosult bennem, meg mások is mondták, hogy nekem a rajzolás nem megy.
Míg tavaly októberben részt vettem „Tina jobb agyféltekés rajztanfolyamán”, és a harmadik-negyedik nap végére csoda történt.
Persze ezt nagy részben Neked köszönhetem, hiszen Te hoztad ki mindannyiunkból a maximumot.

A másik szintén kreatív tevékenység, nagy gyerekkori álmom, mely „ötvenen” túl teljesedett be.
Mindig vonzódtam a „Fazekas mesterséghez”, hogy a szemem láttára az ember keze alatt formálódik az agyag, és abba bele is gyúrja saját egyéniségét, energiáit.
Andi lányom (vízöntő), pár évvel ezelőtt, felcsapott egy újságot, és mondja: itt a József Attila Műv. Házban hirdetnek agyagos tanfolyamot.
Olyan régen szeretnéd megtanulni, menj el, biztos sikerülni fog.
Egy évig jártam, és boldog vagyok, hogy ez az élmény nem maradt ki az életemből.

Sok-sok kerámiát készítettem, így amatőr módon.
Bögréket, tálakat, kaspókat.
Nagy részét elajándékoztam a szeretteimnek.
Ez a pár darab, ami megmaradt."

Az elmúlt négy napban...

... hat bátor jelentkezővel belevágtunk egy újabb nagyszerű jobb agyféltekés utazásba: ők is rajzolni tanultak. Pontosabban megtapasztalták, hogy már TUDNAK is rajzolni - csak eddig nem hittek benne, nem tudtak róla.

Köszönöm a lelkes részvételt és ezt a jó hangulatú hosszú hétvégét és további hasonló sikereket kívánok Nektek az élet minden területén!:-)

Íme a csodaszép művek és az élmények zanzásítva a résztvevőktől pár mondatban:

"Nagy szükségünk van arra, hogy elmélyüljünk egy teljesen improduktív tevékenységbe, mint a rajzolás. Nagyon érdekes volt az új látásmód, amit tanultunk."

"Nagyon jó volt átélni a közösség élményét és egy másfajta látásmódot ismerhettem meg. Hihetetlennek tűnt, hogy négy napig ennyit csak magammal foglalkozhattam...!"

"Megtanultam rajzolni!:-) Eddig úgy volt, hogy nincs kézügyességem, így rajzolni sem tudok. Nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy mégis tudok és eddig sem voltam ettől annyira messze, amennyire gondoltam. Csak négy napra.:-) Nagyon stresszes volt az elmúlt időszak az életemben, rengeteg kisebb-nagyobb konfliktussal. Most sokkal nyugodtabb vagyok. Nagyon jól éreztem magam, boldog vagyok, hogy itt lehettem, várakozáson felül sikerült ez a négy nap!"

"Siker! Sikerült, amit nem hittem el, mert ismét nem bíztam magamban. Elsajátítottam a rajz technikáját, amire régóta vágytam! Kedves emberekkel ismerkedtem meg, egy BIZALMAS jó hangulatú légkörben töltöttük ezt a négy napot. Örülök, hogy résztvettem, sokat tanultam, jót tett a lelkemnek! Köszönöm szépen, Tina!"

"Megtapasztaltam, hogyan kell úgy nézni, hogy lássunk is; hogy nem vagyok teljesen béna és jobban tudok rajzolni, mint azt sejtettem valaha is. Jól éreztem magam, jó volt, hogy négy napon keresztül csak magammal foglalkozhattam. Jól esett a csend, nem minősített senki, csak segíteni akartak."

"Sikerült elmélyülten koncentrálni és kézzel fogható eredményt produkálni. Lelassultam és kevesebbet "agyaltam". Újabb megerősítés a teljesség felé vezető úton, ami attól teljes, hogy tökéletes.:-) Nagyon jó volt a többiekkel osztozni örömben, nehéz pillanatokban és nagyon jó volt az egész tanfolyamnak a tempója, ritmusa."

Tanuljunk a gyermekektől! - cikk

Hátha érdekel a téma:

Tanuljunk a gyermekektől!

Szeretettel:
Tina

*************

UPDATE:

2010. február 19.: Az a megtiszteltetés ért, hogy a fenti cikket ma a Freespirit.hu, az Elixír színvonalas internetes magazinja is megjelentette, ahol terveim szerint ezentúl szintén rendszeresen publikálni fogok. Nagyon köszönöm ezúton is a megkeresést és a lehetőséget!:-)

Az írás egyébként a Babafalva.hu oldalon is megjelenésre fog kerülni március közepéig, ahol már több cikkemet megtalálhatjátok az elmúlt évekből. Ez utóbbi portál most újult meg kívül-belül, kukkantsatok be hozzájuk, érdemes!

A gyümölcsös játék megoldása

Emlékeztek erre?:-)

Íme a megoldás:

Elsőként gondoljuk végig, hogy milyen lehetőségeink vannak a gyümölcsök leszedésére!

A eset: Leszedünk 2 db banánt.

Ebben az esetben kinő egy narancs, tehát a gyümölcsök számát 2 banánnal csökkentettük, de ezzel párhuzamosan egy naranccsal több lett. A változás tehát -2 banán + 1 narancs.

-2B+1N

B eset: Leszedünk 2 db narancsot.

Ebben az esetben kinő egy új narancs, tehát a gyümölcsök számát összességében 1 naranccsal csökkentettük. A változás tehát -1 narancs.

-2N+1N=-1N

C eset: Leszedünk 1 db banánt és 1 db narancsot.

Ebben az esetben egy banán fog kinőni a leszedett gyümölcsök helyére, tehát a gyümölcsök számát összességében 1 naranccsal csökkentettük. A változás tehát -1 narancs.

-1B-1N+1B=-1N

A három eset szerint tehát a narancsokat egyesével, a banánokat pedig kettesével tudjuk leszedni. Mivel a fán eredetileg 25 db banán volt, így azt lehetetlen mind egy szálig leszüretelni, így tehát akármilyen ügyesen és kitartóan is szedegetjük a gyümölcsöket, egy banán mindig marad a végére.

Valódi élet

"Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még csak most fog elkezdődni, és az ehhez vezető úton mindig voltak megoldásra váró akadályok: gúnyos meg nem értettség, időigényes tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök. Aztán kezdődik a valódi élet! Végül megértettem, hogy ezek az "akadályok" a Valódi élet."

(Alfred D`Souza)

Az állomáson

Úgy két éve van az állomáson beengedőkapu a vágányok előtt, világítós zöld mellényes nénikkel és bácsikkal, akik nem néznek oda, ha megmutatod a jegyedet, viszont rád szólnak, ha nem teszed. Nem kényelmes előhalászni a bérletet, a jegyet ki- és bemenet, de inkább előszedi az ember, mert nem hiányzik a gorombáskodás.

Ma is kotorásztam a vonathoz menet, ráadásul pufidzseki, mély táska, csúszós jeges peron meg pocak... Az ellenőr néni őszinte csodálattal kiáltott fel:
- Milyen szép táskája van!
És mosolygott. Visszamosolyogtam, megköszöntem. Tényleg szép, pár hónapja vettem és azon túl, hogy néha kissé mélynek bizonyul, amikor a kulcsokat keresem, szeretem is. Törtlila hasítottbőr masnival, batyuszerű, romantikus, minden belefér, de mégis nőies.
- Drága egy ilyen? - kérdezte aztán még, amikor már majdnem továbbmentem.
- Á, nem, 5000 forint volt, átlagos.
- Ó... akkor drága. De nagyon csinos, jól megy a kabátjához.
És megint rámmosolygott. Most néztem meg jobban. Velem egykorú lehetett, de alacsony, kövérkés, egyszerű, idősebbnek látszó, szalmaszerű hajjal, csillogó szemekkel.

Azt kellett volna mondani, hogy 5000 forint volt és hű, nagyon drága, éppenhogy meg tudtam venni... És még beszélgetni vele egy kicsit. De indult a vonatom.

Tavalyi sikerek a Bak jegyében

Ha senki többet harmadszor, akkor mutatom a sikereket, amiért a Liget olvasói megdolgoztak - és tavaly beért a gyümölcs!

Elsőként Katitól:

"Visszagondolva a 2009-es évemre, három megvalósult esemény jut eszembe, ami a múlt évben sikeresnek mondható.

1. A lányom sikere, ami a legnagyobb boldogsággal tölt el.

Megtalálta 36 évesen azt a férfit, aki a párja lett, és egy elképzeléseinek megfelelő, jó munkahelyet is.

2. 2009-es sikereim közé sorolom, ami számomra nagy akaraterővel jár,

szeptember óta, hetente kétszer járok tornázni.

3. A harmadik, amiért tényleg kitartóan megdolgoztam, és 2009-ben ért meg a gyümölcse.

Röviden: 2004-2005. évben elvégeztem egy számítástechnikai szoftverüzemeltető tanfolyamot, melynek a végén sikeres OKJ. vizsgát tettem.

Igazából a virtuális világ érdekelt, és egyszerűbb elsajátítási formát nem találtam hozzá.

Ennek gyümölcseként sikerült 2009. januárjától egy nyugdíjkiegészítő tevékenységet találnom, mely havonta egy heti elfoglaltságot nyújt, számítógépes adminisztrációs munka formájában.

Ezek lennének a valódi sikereim."

Drága Kati, én azért a rajztanfolyam eredményét sem hagynám ki...!;-)

---

Vera összekötötte a sikertörténetet a Vízöntő-kihívással és annak "csakazértis"-sztorijával. Nagyon tanulságos, sok erőt lehet meríteni belőle!

"Ha a tavalyi évet áttekintem siker szempontjából, akkor két fontos területen történt változás: a magánéletemben, és a hivatásomban. Egy év távkapcsolat, és aztán több év együttélés után, tavaly áprilisban hivatalosan is összekötöttük az életünket a Párommal. :-)) És itt mindjárt a februári kihívás is kapcsolódik. Semmi olyat nem csináltam, amit előttem már jópáran ne tettek volna meg, azonban a mi családunkban ilyenre még nem volt példa, és én voltam az első, a "forradalmár", az "úttörő": titokban, mindössze két tanú jelenlétében házasodtunk össze... A család, barátok csak utólag tudták meg a nagy hírt. (Amit egyébként többnyire pozitívan fogadott mindenki, elfogadták és tiszteletben tartották, hogy a mi napunknak olyannak kell lennie, amilyet MI szeretnénk és nem olyannak, amilyet elvárnak tőlünk mások..., vagy ami "szokás". A család kicsit nehezebben békélt meg a "titok-esküvő" helyzettel, de már ők is túl vannak rajta.)

A másik sikeres terület a hivatásom. Itt kicsit visszatekintenék nemcsak a 2009-es, hanem a 2008-as évre is. Ugyanis ekkor (2008 novemberében) hoztam egy olyan döntést, ami sok mindent megváltoztatott, és ezt a 2009-es januári kihívásban fel is tüntettem, konkrétan arról van szó, hogy mertem váltani. Ez a döntés kihatott a tavalyi évre. Egy éve január-februárban még csak azt tudtam, hogy nem bántam meg a döntést, de azt nem tudtam, hogy mi lesz belőle hosszabb távon (hiszen elég friss volt a dolog). Hiszen úgy mondtam fel a munkahelyemen, hogy nem volt másik állásom, és nem tudtam, hogy a kineziológia mennyire indul be. Csak azt tudtam, hogy a kineziológiával nem a munkám mellett, hanem a munkám helyett szeretnék foglalkozni. Így a tavalyi évet arra szántam, hogy tudatosan felépítsem, kiépítsem ezt az egészet. Jó, ha szájhagyomány útján ajánlanak, de kicsit lassú... Ezért csináltattam honlapot, igényes szóróanyagot, névjegykártyát, és be is indult szépen az "üzlet". Azonban mégsem stimmelt valami, és csak kb. tavaly év közepe felé jöttem rá, hogy mi. Egy olyan hitrendszert működtettem, hogy "ebből nem lehet megélni". Úgyhogy ezt sürgősen töröltem! :-) Érdekes módon, aztán onnantól, hogy megszabadultam ettől a korlátozó hitrendszertől még többen jelentkeztek be oldásra, és szép lassan átfordult a dolog: nem a honlap alapján jöttek többségében, hanem egyre inkább ajánlásra (számomra EZ az igazi siker, és pozitív visszajelzés).

A hivatás általában valóban nem egy olyan dolog, amiből az ember megél, de nagyon szerencsés helyzet, ha a hivatás egyben a munka is. Ezen dolgoztam, hogy így legyen. :-)

A februári kihívásra visszacsatolva megint: sokan úgy gondolták, hogy vakmerő és meggondolatlan lépés volt a munkahelyemet otthagyni még..., mert "úgyse", azonban én ezt sem így értékelem. Hogy idézzem az idealista vízöntőt a Tündérligetről: "Függetlenség iránt vágya erős, ezért a hierarchiát nem szereti, a korlátokat nem tűri, csupán saját elvárásainak szeret eleget tenni." Éppen erről van szó! :-) "Idealista, álmodozó voltam, és nem bántam meg!" A tavalyi év sikereinek kicsúcsosodása pedig az volt, amikor idén január első hetében felhívtak a városi televíziótól, hogy egy magazin műsorban beszéljek a kineziológiáról. :-))

Tervek, célok vannak, remélem, hogy jövő ilyenkor hasonló sikerekről számolhatok be! :-))"

Szívből gratulálok!:-)

---

A saját tavalyi legsikeresebb hónapom pedig egyértelműen az október volt. Igaz, hogy egy nagy álmom, a londoni út még májusban teljesült, de nem lehet mindent egyszerre, így legalább eloszlott az öröm...:-)

Szóval az október... Rögtön a jobb agyféltekés rajztanfolyammal kezdődött, amit akkor először tartottam meg és kivételesen jól sikerült, pozitívak voltak a visszajelzések és nagyon kellemes hangulatban telt a négy nap. Utána került sor a helyi scrapbook kiállításunkra anyukámmal, amelynek megnyitójára nagyon sok barátunk eljött és ami egyértelműen egy nagy megtiszteltetés volt - én annak vettem -, hiszen a scrapbook számomra nem csak egy hobbi, hanem egyben egyfajta életfelfogás is, ami érdemes arra, hogy minél többen megismerkedjenek vele. Mind a tanfolyam, mind a kiállítás valahogy az elmúlt évek tanulásának, munkájának, megtapasztalásainak egyfajta igazi betetőzése és koronája volt, mint amikor egy időszak méltóképpen lezárul és egy új el is kezdődik egyben...

Amit mi sem bizonyít jobban, minthogy még abban a hónapban megfogant az az új kicsi élet is, aki várhatóan ez év júliusában érkezik közénk. Ő természetesen egyértelműen a tavalyi év legszebb ajándéka.

Hát, ilyen volt ez az október...:-)

Négy kérdés

Egyszerű és nagyszerű, számomra rendkívül értékes könyvre bukkantam az Édesvíz Kiadótól. Akár az önismereti út elején, akár már közben tart az ember, a könyv kiváló és nagyon könnyen használható gyakorlati (!) segédeszköz az "ébresztő"-höz (és "éb(e)ren-tartáshoz":-)).

Részletek a könyvből, kedvcsinálónak:

"Soha nem éltem még át olyan stresszt okozó érzést, amely nem abból született, hogy hamis gondolathoz ragaszkodtam. Valamennyi kellemetlen, gyötrő érzés mögött egy olyan gondolat lappang, amelyik nem igaz a számunkra. 'A szélnek nem volna szabad fújnia'; 'A férjemnek egyet kellene értenie velem'. Olyan gondolatokat melengetünk tehát, amelyek szembehelyezkednek a valósággal. Mindez feszültséggel teli érzéseket ébreszt bennünk, és ezért cselekvésre késztet. Ez pedig újabb és újabb stressz forrása lehet. Ahelyett, hogy megértenénk a kiváltó okot - a gondolatot -, megpróbálunk változtatni kellemetlen érzésünkön, éspedig úgy, hogy önmagunkon kívülre tekintünk. Valaki mást igyekszünk megváltoztatni, a szexbe, az evésbe, az alkoholhoz, a drogokhoz, esetleg a pénzhez menekülünk, ami ideiglenesen megnyugvást hoz, és azt a látszatot kelti, hogy ura vagyunk a helyzetnek."

"Ha azzal kezdik, hogy másokra mutogatnak, és a külvilágot okolják bajaikért, akkor nem önmagukra figyelnek, így elengedhetik magukat, s nem kell szigorú öncenzúrát gyakorolniuk. Különben is, mindannyian sokkal biztosabban tudjuk, mit kell tenniük, hogyan kell élniük és kivel kell összekötniük az életüket embertársainknak, mint a magunk esetében. Tudják, más szemében a szálkát, magukéban a gerendát sem - réges-régi igazság ez. A Munkát elvégezve a másokról alkotott gondolatok képet adnak önmagunkról. A legvégén megértjük, hogy a külvilágban minden a saját gondolkodásunk visszfénye. Mi vagyunk a mesemondók, tőlünk származik az összes sztori, s a világ nem más, mint gondolataink kivetülése. Az ember az idők kezdete óta a saját boldogságea érdekében próbálta átformálni környezetét. Ez azonban soha nem működött, mivel hátulról közelíti meg, megkerüli a problémát. A Munka ezzel szemben eszközt ad a kezünkbe. (...)"

"Valamennyiünknek megvan a magunk zenéje, édesem. Ha valaki azt mondja: 'Gyere, járd az én utamat, hisz gyönyörű', én mindössze azt hallom ki ebből, hogy az illető teljes szívével szeret, és osztozni szeretne velem abban, amit szépnek tart. Csupán arról van szó, hogy történetesen nem egyezik az ízlésünk. Dacára ennek, a másik életfelfogása semmivel sem alávalóbb az enyémnél. Örülök, hogy beválik számára, és boldoggá teszi. Hiszen annyi út van, ahány ember! Egyik sem magasabb rendű a többinél. Előbb vagy utóbb rájövünk erre. Ilyenkor mit lehet mondani? 'Örülök, hogy az utad boldoggá tesz. Köszönöm, hogy osztozni kívántál velem ebben.'"

Februári kihívás az idealista (?:-)) Vízöntő jegyében

Állítólag ők vannak legkevesebben a Világon, de ezt én személy szerint nem érzékelem, ugyanis a családban és a közeli baráti körben azonnal 7 Vízöntőt is fel tudok sorolni...:-) Ez valószínűleg nem jelent mást, minthogy dolgom van velük és azzal, amilyenek, érdemes tehát figyelnem rájuk és tanulnom tőlük. Ezt egyébként bárki megteheti: melyik az a csillagjegy, amelynek a szülöttei "nem hagynak békén", újra és újra felbukkannak körülötted? Ha egyel megszakad a kapcsolatod, "kapsz helyette" egy másikat? Akkor valószínűleg érdemes odafigyelni rájuk, hogy mit szeretnének tanítani Neked!

Nézzük akkor e havi főszereplőnk, a Vízöntő legfőbb jellemvonásait:

"Uralkodó bolygója, az Uránusz az eredetiség, az újítás, a modernizáció, a szabadság és függetlenség jelképe. Az uránuszi ember különc és ötletszerű, ennélfogva meglehetősen kiszámíthatatlan. A különleges, szokatlan dolgok villanyozzák fel, nagyon érdeklik a modern technika vívmányai és a tudományok. Mivel a változást jelképező Uránusz hatása alatt született, a Vízöntő a jövőben él. Az Uránusz gyakran idéz elő életében hirtelen változásokat, sorsfordulókat is. A Vízöntő pozitív töltésű, szilárd minőségű levegő-jegy. A szilárd minőség határozott jellemet eredményez, így a Vízöntő-szülött ragaszkodik ahhoz, hogy céljait az önmaga által elképzelt módon valósítsa meg, s ettől nehéz eltéríteni. Kitartóan véghez viszi amit elhatározott, vagy elvállalt, szívósan, állhatatosan küzd az eredményért. A levegő-elem intellektuális, szellemi és művészi érdeklődést és tehetséget ad, de ennek tudható be az optimista életfelfogás, a sokoldalúság, a változatosság és az újdonságok iránti szeretet. A levegő jegyekre jellemző még a közlékenység, a gondolatok és információk áramoltatása is. Szinte minden Vízöntő-szülöttben benne rejlik az isteni szikra, valamilyen kivételes adottság. Függetlenség iránti vágya erős, ezért a hierarchiát nem szereti, a korlátokat nem tűri, csupán saját elvárásainak szeret eleget tenni. Személyes szabadságához különösen ragaszkodik. Akarata erős, állhatatos, akadályt nem ismer. Legjellegzetesebb tulajdonsága az emberszeretet és a szociális érzék. Álmodozó, idealista, gyakran megfordul a fejében az a gondolat, hogy meg kellene menteni a világot. Szeretetreméltó és társaságkedvelő annak ellenére, hogy néha igényli az elvonultságot, amikor elmélyedhet gondolataiban. Általában sokféle embert ismer, ám veleszületett önállósága miatt nehezen alakít ki szoros kapcsolatot. A barátai mégis fontosak számára. Jellemző rá a kedélyállapot hullámzása, gyakran ingadozik feldobottság és lehangoltság között. Idegrendszere labilis."

Ugye, milyen könnyen ráfogjuk valakire, hogy bogaras, idealista, hogy szemben úszik az árral és "úgysem fog neki sikerülni"...?:-)

A kihívás:
Idézz fel egy (vagy több) olyan dolgot az életedből, amire azt mondták mások, amikor belefogtál, hogy "úgyse..." és aztán mégis sikerült! Amikor te voltál forradalmár, reformer, úttörő, idealista, álmodozó és végül nem bántad meg!

Az is tökéletes, ha a téma kapcsán ide egy megjegyzésbe leírod a saját történetedet vagy elküldöd nekem e-mailben, amit utána közzé teszek; de egy alkotással, scrapbook-oldallal, rajzzal vagy egy fotóval is "mesélhetsz" nekünk! Minden bele!:-)

***

Köszönöm a januári kihívásra küldött eddigi visszajelzéseiteket, de még várok, hátha érkezik több, mert egyben szeretném feltenni az összes tavalyi siker-sztorit!:-)

Medve, mormota és gyertya

A mai napon már igen sok helyen a tavaszt várják a Világon, elég sok hagyomány és szokás kötődik február 2-hoz. Amúgy is különleges dátum ez, mert az év 33. napja és még 332 nap van hátra az évből - szökőévekben pedig 333....:-)

Ami népi tavaszjóslatot itthon ismerünk, az a medvéhez (néhány helyen a borzhoz:-)) kötődik: ha február 2-án kijön az odvából és meglátja az árnyékát, akkor visszabújik és alszik tovább, mert hosszú lesz a tél. Ha viszont borús idő van, akkor kint marad, mert rövidesen jön a tavasz. Az északolasz népi szólásokban e napon a medve mellett a farkas is „időjósként” jelent meg. Észak-Amerikában pedig az újkori bevándorlók az ott élő erdei mormotát tették a február 2-i népi hiedelem tárgyává, olyannyira hogy ez a nap „az erdei mormota napjaként” (Groundhog Day) is ismert. Eddig a "pogány szokások".:-)

A keresztény ünnepi kalendáriumban e hónap kiemelkedő napjai közé tartozik február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án arra emlékezünk, hogy Szűz Mária Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Az előírt áldozat fölajánlásakor jelenlévő agg Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása. E napon a katolikus templomok körül sok helyen körmenetet tartanak, és közben zsoltárokat énekelnek. Ilyenkor kerül sor a gyertyaszentelésre is. A hagyományos néphit szerint a pap által megszentelt gyertya megvédi a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket, a halottakat.

Február 2. ezen kívül a vizes élőhelyek és szerzetesek világnapja is.