Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy szeretek a barátnőimmel találkozni és dumcsizni, legyen szó házibuliról vagy éttermes, teaházas, szórakozóhelyes programról. Igen, úgy döntöttem - és ebben szerencsére a gyermekem apája' is partner:-) -, hogy anyaként is megtartom ezt a jó szokásomat és fenntartom, ápolom a baráti kapcsolataimat.
A család, a háztartás és a munka (vagy inkább munkák) mellett mindenkinek szüksége van feltöltődésre, szüksége van a fontos emberi kapcsolatokra továbbra is, vagy szerintem talán még inkább, mint azelőtt. Jó esetben ezek kölcsönös feltöltődéssel járó, értékes és egyben szórakoztató esték - de a kettő közül az egyik mindenképpen.:-) (Sőt, éppen nemrégiben szöktem már el hétvégézni is a barátnőkkel, "mert megérdemlem"!;-))
És lehet ám ezeket különbözőképpen színesíteni, hogy előzetesen legyen mire készülnie a résztvevőknek. Pár évvel ezelőtt, boldogult lánykorunkban kitaláltuk, hogy "szín-bulikat" tartunk. Ha jól emlékszem, a "kék buli" volt az első ilyen, voltunk vagy öten, mind kékben tetőtől talpig, még valami kék karácsonyfa-dekorációból koszorút is szerkesztettünk magunknak és úgy vetettük be magunkat az éjszakába... Egy jazzkocsmában kötöttünk ki, ahol
blues-t hallgattunk - mert ha már lúd, legyen stílusos!;-) A bennünket ott mosolyogva megcsodáló középkorú külföldi házaspár valószínűleg a mai napig abban a hitben él, hogy ez valami helyi szokás lehet...:-) Aztán ott volt a "piros buli", amire ketchup-os csirkével vártam a csajokat a vidéki kisházunkba és persze mindenki pirosban jött. Az este Activity-be és Bon Joviba fulladt, igen-igen sokat táncoltunk...:-) Volt aztán még boszis "fekete buli" és egy formabontó "keresztelő" csak barátnőkkel (a kisfiamé), ahol mindenki világos és fehér ruhákban érkezett.
Aztán lehet olyan bulit kitalálni, amelyek egyfajta kaja(készítés) miatt lesznek összeröffentve. Nem csak grillezni vagy bográcsozni lehet így (bár az sem megvetendő:-)), hanem mondjuk egy-egy nép specialitásait hozni vagy együtt elkészíteni. Izmiriéknél például tavaly a jelmezes családi halloween buli alkalmával egy török ételt készítettünk - a török házigazda legnagyobb örömére.:-) (Izmi, a bahlava-parti még mindig lóg a levegőben! Lassan újra halloween...;-)) Egy másik baráti társasággal pedig volt egyszer palacsinta-bulink, ott aztán nem volt olyan ízesítésű édes vagy sós palacsinta, amit ne kóstoltunk volna azon az estén, mindenki mással készült és mindenkinek más volt/lett a kedvence... (És csak zárójelben jelentem, randizni is lehet nemzeti jelleggel! Igen, akár a férjünkkel is. Határozottan emlékszem egy esetre, amikor mexikói zenével, ételekkel és ruhában (!) vártam haza a Páromat...)
A legfrissebb élményem pedig egy "Csengetett, Mylord?"-néző este csupa krumplis étellel és meggyes lepénnyel (a házigazdának: jó, ez utóbbi majd legközelebb jobban sikerül, rá se ránts!:-)), nagy közös rötyögésekkel és lazulással!
De lehet egy kor, egy könyv, egy hangulat, egy stílus ruháival-ételeivel felszerelkezni, Nikhez hasonlóan
kóstolós bulikat szervezni (hehe, Picurral lassan már szervezzük errefelé is...!:-)), olyan jó az ilyesmire előre gondolkodni, készülni!
Szóval Tündérek, hajrá, ebben is lehet ám kreatívnak lenni!
(Saját tapasztalatok, ötletek...?:-))